A Szent Johanna gimi folytatása | Mindent elölről 7. rész | Az osztályom kicsit sem furcsa

-        Na? Mi volt? – néztünk a visszatérő osztálytársunkra.

-        Megismerhettem az igazgató bácsit, és az ig. helyettes nénit. Nagyon kedves és rendíthetetlen arcok. Imádom őket – kezdett idétlenül ugrálni.

-        Valami használható? – kérdezte Gabi.

-        Ja, hogy az… - gondolkodott el – Ki kell fizetni a TV-ét, és a héten teremfogság. Bedurvultak a suli fejesei.

-        Ne már! – dőlt hátra Bazsi. – Basszus már! Nincs olyan ülőhely, ahonnan nem esek le? – nézett fel ránk a földről. – Pedig ennek még támlája is volt… - sütötte le a tekintetét.

-        Mondjuk nem kéne hintázni… - forgatta a szemét Peti.

-        Ledor, attól, hogy te azt hiszed magadról, hogy okos vagy, attól még nem biztos, hogy igazad van. Na kopj le szépen – intézte el egy beszólással Szabi.

-        Ha te mondod – fordult vissza Peti a könyvéhez (pfuj), és elkezdett leszarni minket, elég magasról.

-        Szerintem csak egyszerűen dagadt vagy – tért vissza az eredeti témához Patrik.

-        Te meg úgy nézel ki, mint egy homokos – vágott vissza Bazsi.

-        Elég legyen ebből 9.b! – ordította el magát Balogh. – Először a festés, aztán a TV, az örökös veszekedés, és még az első figyelmeztetett osztály is ti lettetek, már az első napon! El sem hiszem, komolyan csalódtam bennetek.

-        Már az első napon? Ez hihetetlen tanárnő, kérem! Mesélje el mit csináltak azok a csúnya gyerekek – nézett a tanárra tiszta fapofával Geri.

-        Bernáth Gergely! Akarsz egy igazgatóit kapni?

-        Minden álmom tanárnő.

-        Azonnal fejezd be fiam!

-        Igenis anyu!

-        Elegem van belőletek! – csattant fel Balogh, majd kiment a teremből, ránk csapva az ajtót.

-        ¡Enhorabuena! – bólintott Marci.

-        Megy magyarul? – kérdezte majdnem mindenki egyszerre.

-        ,,Gratulálok!”-at jelent – mondta teljesen felizgatva Flóra.

-        Tudsz spanyolul? – nézett rá Marci.

-        Alig. De azért egy gyenge alap az van. Nem nevezném tudásnak – sütötte le a szemét teljesen elvörösödve az ikrem.

-        Mennem kell – mondtam hirtelen.

-        Mert? – kérdezte Krisz.

-        Mosdó – közöltem átlátszóan, majd elhagytam a termet. Egyszerűen nem bírtam elviselni, ahogyan a szívszerelmem és az ikrem turbékolnak. Fontos megfigyelések, a jövőre nézve. Biztosan jól jönnek. L

*

//Flóra szemszöge//

Miután Laura kiment a ,,mosdóba” úgy döntöttünk (azaz az értelmesebb réteg úgy döntött), hogy ha már elüldöztük Baloghot, akkor eltöltjük a második osztályfőnökiből fennmaradt részt, majd nyálasan elnézést kérünk. Természetesen én azonnal bocsánatért akartam esedezni, de a többiek leszavazták, így elkezdtünk játszani.

A lényege röviden annyi volt, hogy bemutatkozzunk egymásnak, mert vannak olyanok, akikről nem tudni semmit (pl.: Dávid, Fanni stb.), így megállapodtunk ennél a játéknál. Remélhetőleg lesz valami haszna…

-        Akkor menjünk névsorba – mondta Bazsi. Haha. Ő az utolsó…

-        Ki a névsor első? – jött a költői kérdés Patriktól.

-        Én – feleltem.

-         Akkor mesélj – dőltek hátra a többiek. Közben Lau is megérkezett így neki is mesélhettem magamról. Nem mintha nem tudna mindent…

-        Háát, nem is tudom, hogy hol kezdjem – tanakodtam.

-        Mondjuk az elején – közölte cseppet sem barátságosan Móni.

-        Anyukám Párizsban lett várandós velünk, de itthon születtünk. Emiatt sokszor járunk ki a francia fővárosba, de apukám munkája miatt egyébként is sokat utazunk. Ő légi-utaskísérő, és imád repülni. Ahogyan én is. Imádom a Green Day-t, az egyik kedvenc rock bandám. Nagyon szeretek gitározni, és énekelni is. Úgy érzem, ez igazán megy nekem. Jó tanuló vagyok, általában kitűnő bizonyítvány jellemez. Utálom, ha becéznek, csak Krisz szokott Fló-nak hívni. Kábé ennyi.

-        Laura? – néztek a tesómra.

-        Kábé mindenben ellentéte vagyok. Szeretem a BSB-t, és a kedvenc elfoglaltságom a deszkázás. Ennyi.

-        Ez aztán rövid volt – bólintott Móni. – Mindenkinek így kéne csinálnia. Kivéve persze Marcinak.

-        Én jövök! – pattant fel Geri.

-        Rólad mindent tudunk.

-        Azt nem, hogy nagyon szeretek focizni, imádom FOB-ot és a basszusgitárt…

-        Komoly válasz?! – lepődtem meg.

-        Nem fejeztem be – ,,sértődött meg” Geri, majd újra neki fogott. – Szóval, szeretem a basszusgitárt széttörni mások fején.

-        Egészség – bólintott (kizárásos alapon) Dávid. – Én jövök.

-        Kezd – bólintottunk egyszerre.

-        15 vagyok, mert egyszer annyit hiányoztam egy évben, hogy évet kellett ismételnem. Szeretek dobolni, és imádom a Blink 182-t. Kedvenc kajám a pizza.

-        Jó ember vagy – verte vállba Krisz. Van egy olyan érzésem, hogy ők jól ellesznek.

-        Miss Oreót (Zsófi) tudjuk. Tovább. Valaki, akit még nem ismerünk annyira. Zoli! – akadt meg Szabi tekintete a karót nyelt srácon.

-        Szeretek focizni, a Real Madrid a kedvenc csapatom. Közepes tanuló vagyok, inkább sportember típus. A kedvenc zenekarom a Nirvana.

-        Nekem is! – örült meg Patrik, de visszanyomták az ülésre, és várták, hogy jöjjön a kövi beszámoló.

-        Marci jön – gondolkodtam el, kicsit túl hangosan.

-        Hogy tudja a névsort… - mosolyodott el Geri. Kiélvezte a helyzetét abszolút, főleg hogy ő ott volt mikor megláttam életemben először Őt, és hát… Totálisan beleszerettem.

-        Nem igazán voltam társasági ember - kezdte. - Az apámnak olyan munkája van, hogy folyton utazgatunk. 15 vagyok. A kilencediket már kijártam Spanyolországban egyszer, de nem vettek fel évismétlés nélkül. Mikor kiköltöztünk három évre, úgy mentem a foci egyik leggazdagabb országába, hogy utáltam a futballt. De ott azonnal megszerettem, és FCB szurkoló lettem azonnal. Sok rock&roll-t hallgatok, kedvencem toronymagasan a Green Day. Hobbiszinten szeretek gitározgatni, de nem megy annyira jól. Inkább csak olyasfajta unaloműzésként használom. Röviden ennyi.

-        És hosszan? – kérdezte csillogó szemekkel Móni.

-        Arra most nincs idő, mert én jövök. Végre – örvendezett Patrik.

-        Na kezd – nevettem el magam.

-        A suliban közepes átlaggal rendelkezem, de rendszeresen műkorizom. Nem nevetni, anyám íratott be legelőször, és azóta egyszerűen imádom. Jó sport, kicsit elegánsabb a többinél. A focit veletek ellentétben annyira nem követem, de ha választanom kéne, akkor Real. A kedvenc bandám a…

-        A Nirvana. Tudjuk Patrik – bólintott Zoli.

-        Kövi? – kérdezte Marci.

-        Én – mondta Peti.

-        Ledor, rád nem vagyunk kíváncsiak – nyugtázta Dani.

-        Én sem rátok. Fő az egyetértés.

-        Akkor, ki jön? – nézelődtem.

-        Én – köszörültem meg a torkát Gabi.

-        Hallgatunk – bólintottam mosolyogva.

-        Nagyon szeretem Londont, és minden vágyam egyszer kijutni oda. Maximalista vagyok, nem engedek abból, amit előre elterveztem. Támogatom a karitatív szervezeteket, és a feminista kampányokat. Szeretek olvasni, és fényképezni. Ez a kettő abszolút leköt. Emellett jó tanulmányi átlagom van, de nem vagyok versenyszellemű. Ezeket az ,,erőpróbákat” nem különösebben tartom értelmesnek.

-        Köszönjük, köszönjük, egy újabb unalmas emberrel gazdagodott a világ… - ecsetelte Dani.

-        Ki kíváncsi rád? –kelt a barátnőm védelmére Peti.

-        Én – közölte Dani nemes egyszerűséggel. Nem ismerheti az abszolút egoista kifejezést…

-        Ki jön? – próbáltam terelni a témát, mielőtt kitör a harmadik világháború.

-        Szerintem én – tette fel a kezét hanyagul Szabi.

-        Tiéd a terep – bólintottam.

-        Én is 15 vagyok, de nekem nincsen rá semmilyen jópofa okom. Egyszerűen rossz felvételit írtam, és meg is buktam. Nem csodálom, hogy nem vettek fel sehová. Marcit rég óta ismerem, egy általánosba jártunk, míg ő ki nem utazott. Imádok mindent, ami Apple, hiszen a beharapott almánál nincs is szebb. Szeretem a Green Day-t, és még sok más együttest is.

-        Én jövök – kezdte izgatottan Csabi, de aztán elhalkult. – Kocka vagyok. Szarul megy a suli. Egész nap a PS-en lógok. Kell még valami?

-        Nekem nem – szörnyülködött Laura, mire óvatosan oldalba böktem, jelezvén, hogy ez nem túl udvarias.

-        Krisz – mosolyodtam el.

-        Hm? – nézett rám a fogadott testvérem. J

-        Te jössz.

-        Ja! Ok. Szóval… Szeretek gördeszkázni, nagy rajongója vagyok a Linkin Park-nak, ha a focit nézzük, akkor talán Real, de nem követem annyira. Szeretek basszusgitározni, de énekelni nem tudok, és nem is akarok. Jobb a világnak anélkül.

-        Én jövök! – örült meg Móni.

-        Na azt nem – tette karba a kezét sértődött fejet vágva Patrik az előbbi ,,Móni lopja a dumaidőmet” szindrómájáért.

-        Leszavazva – értett egyet Laura is. Itt mondjuk nem böktem meg, mert egyet értettem vele. Móni abszolút rá van kattanva Marcira, nem csoda, hogy nem vagyok rá kíváncsi…

-        Akkor én jövök – csillant fel Dani szeme, mondván, magáról beszélhet. Mi más kell még neki?

-        Tudjuk… - kezdte Gabi az oltást – Egy laza, majdnem teljesen széteső önimádó seggfej vagy, aki mindenkit leszar magán kívül. Senkivel sem foglalkozik, de a haja lélegzését fontosnak tartja. (?) Egyszóval, olyan, mint a kisujjam. Egy perc alatt kiismerhető bárki számára – fejezte be.

-        Hű – csodálkozott Zsófi -, te ilyet is tudsz?

-        Meg sem kellett erőltetnem magam – engedte el a füle mellett Gabi a kérdést, és erősen Dani szemébe nézve nyomatékosította az előbb elhangzottakat.

-        Én őket is kihagynám – lendült át a vitán egy másodperc alatt Patrik, végignézve Móni csatlósain: Fruzsin és Fannin.

-        Osztom – értett egyet megint Laura, amit egy pacsival ünnepeltek meg.

-        Akkor jöjjön az utolsó delikvens – néztem szét az osztályon -, Bazsi!

-        Viszonylag lazának mondanám magam. Nem aggódok túl sokat, a stressz ismeretlen fogalom. Csak akkor lehet felhúzni, ha valaki valami komolyat tesz ellenem, például… - gondolkodott el – összegányolja a cipőmet. Hobbiszinten érdekel a zene mixelés, remixek készítése. Nem követem a sportokat, nem is sportolok semmit.

-        Akkor, hogyhogy ilyen kondiban vagy? – érdeklődött kedvesen Zsófi.

-        Lájtos vega vagyok. Húsból max csirkét eszek meg, de azt is ritkán. A halat utálom. A diabetikus cuccok fogyasztására meg odafigyelek. Nem olyan bonyi.

-        Az nem semmi – bólintott Marci, elismerve, hogy ez azért kemény lehet. I agree with him. ©

Ez a mondat után rögtön megszólalt a csengő, így elindultunk a tanári felé, ,,őszintén” ,,elnézést” ,,kérni” Baloghtól. (Na igen. Ennek a mondatnak a fele sem igaz. Tipikus. J )

A szoba elé érve kicsit megszeppentünk, látva a kiábrándító dolgokat egyszerre, egy helyen.

-        Szerintem tűnjünk innen – közölte kicsi aggodalommal a hangjában Marci.

-        Miért? – kérdezett vissza Geri.

-        Na találd ki…

-        Cerberus?