A Szent Johanna gimi folytatása | Mindent elölről 7. rész | Az osztályom kicsit sem furcsa

-        Na? Mi volt? – néztünk a visszatérő osztálytársunkra.

-        Megismerhettem az igazgató bácsit, és az ig. helyettes nénit. Nagyon kedves és rendíthetetlen arcok. Imádom őket – kezdett idétlenül ugrálni.

-        Valami használható? – kérdezte Gabi.

-        Ja, hogy az… - gondolkodott el – Ki kell fizetni a TV-ét, és a héten teremfogság. Bedurvultak a suli fejesei.

-        Ne már! – dőlt hátra Bazsi. – Basszus már! Nincs olyan ülőhely, ahonnan nem esek le? – nézett fel ránk a földről. – Pedig ennek még támlája is volt… - sütötte le a tekintetét.

-        Mondjuk nem kéne hintázni… - forgatta a szemét Peti.

-        Ledor, attól, hogy te azt hiszed magadról, hogy okos vagy, attól még nem biztos, hogy igazad van. Na kopj le szépen – intézte el egy beszólással Szabi.

-        Ha te mondod – fordult vissza Peti a könyvéhez (pfuj), és elkezdett leszarni minket, elég magasról.

-        Szerintem csak egyszerűen dagadt vagy – tért vissza az eredeti témához Patrik.

-        Te meg úgy nézel ki, mint egy homokos – vágott vissza Bazsi.

-        Elég legyen ebből 9.b! – ordította el magát Balogh. – Először a festés, aztán a TV, az örökös veszekedés, és még az első figyelmeztetett osztály is ti lettetek, már az első napon! El sem hiszem, komolyan csalódtam bennetek.

-        Már az első napon? Ez hihetetlen tanárnő, kérem! Mesélje el mit csináltak azok a csúnya gyerekek – nézett a tanárra tiszta fapofával Geri.

-        Bernáth Gergely! Akarsz egy igazgatóit kapni?

-        Minden álmom tanárnő.

-        Azonnal fejezd be fiam!

-        Igenis anyu!

-        Elegem van belőletek! – csattant fel Balogh, majd kiment a teremből, ránk csapva az ajtót.

-        ¡Enhorabuena! – bólintott Marci.

-        Megy magyarul? – kérdezte majdnem mindenki egyszerre.

-        ,,Gratulálok!”-at jelent – mondta teljesen felizgatva Flóra.

-        Tudsz spanyolul? – nézett rá Marci.

-        Alig. De azért egy gyenge alap az van. Nem nevezném tudásnak – sütötte le a szemét teljesen elvörösödve az ikrem.

-        Mennem kell – mondtam hirtelen.

-        Mert? – kérdezte Krisz.

-        Mosdó – közöltem átlátszóan, majd elhagytam a termet. Egyszerűen nem bírtam elviselni, ahogyan a szívszerelmem és az ikrem turbékolnak. Fontos megfigyelések, a jövőre nézve. Biztosan jól jönnek. L

*

//Flóra szemszöge//

Miután Laura kiment a ,,mosdóba” úgy döntöttünk (azaz az értelmesebb réteg úgy döntött), hogy ha már elüldöztük Baloghot, akkor eltöltjük a második osztályfőnökiből fennmaradt részt, majd nyálasan elnézést kérünk. Természetesen én azonnal bocsánatért akartam esedezni, de a többiek leszavazták, így elkezdtünk játszani.

A lényege röviden annyi volt, hogy bemutatkozzunk egymásnak, mert vannak olyanok, akikről nem tudni semmit (pl.: Dávid, Fanni stb.), így megállapodtunk ennél a játéknál. Remélhetőleg lesz valami haszna…

-        Akkor menjünk névsorba – mondta Bazsi. Haha. Ő az utolsó…

-        Ki a névsor első? – jött a költői kérdés Patriktól.

-        Én – feleltem.

-         Akkor mesélj – dőltek hátra a többiek. Közben Lau is megérkezett így neki is mesélhettem magamról. Nem mintha nem tudna mindent…

-        Háát, nem is tudom, hogy hol kezdjem – tanakodtam.

-        Mondjuk az elején – közölte cseppet sem barátságosan Móni.

-        Anyukám Párizsban lett várandós velünk, de itthon születtünk. Emiatt sokszor járunk ki a francia fővárosba, de apukám munkája miatt egyébként is sokat utazunk. Ő légi-utaskísérő, és imád repülni. Ahogyan én is. Imádom a Green Day-t, az egyik kedvenc rock bandám. Nagyon szeretek gitározni, és énekelni is. Úgy érzem, ez igazán megy nekem. Jó tanuló vagyok, általában kitűnő bizonyítvány jellemez. Utálom, ha becéznek, csak Krisz szokott Fló-nak hívni. Kábé ennyi.

-        Laura? – néztek a tesómra.

-        Kábé mindenben ellentéte vagyok. Szeretem a BSB-t, és a kedvenc elfoglaltságom a deszkázás. Ennyi.

-        Ez aztán rövid volt – bólintott Móni. – Mindenkinek így kéne csinálnia. Kivéve persze Marcinak.

-        Én jövök! – pattant fel Geri.

-        Rólad mindent tudunk.

-        Azt nem, hogy nagyon szeretek focizni, imádom FOB-ot és a basszusgitárt…

-        Komoly válasz?! – lepődtem meg.

-        Nem fejeztem be – ,,sértődött meg” Geri, majd újra neki fogott. – Szóval, szeretem a basszusgitárt széttörni mások fején.

-        Egészség – bólintott (kizárásos alapon) Dávid. – Én jövök.

-        Kezd – bólintottunk egyszerre.

-        15 vagyok, mert egyszer annyit hiányoztam egy évben, hogy évet kellett ismételnem. Szeretek dobolni, és imádom a Blink 182-t. Kedvenc kajám a pizza.

-        Jó ember vagy – verte vállba Krisz. Van egy olyan érzésem, hogy ők jól ellesznek.

-        Miss Oreót (Zsófi) tudjuk. Tovább. Valaki, akit még nem ismerünk annyira. Zoli! – akadt meg Szabi tekintete a karót nyelt srácon.

-        Szeretek focizni, a Real Madrid a kedvenc csapatom. Közepes tanuló vagyok, inkább sportember típus. A kedvenc zenekarom a Nirvana.

-        Nekem is! – örült meg Patrik, de visszanyomták az ülésre, és várták, hogy jöjjön a kövi beszámoló.

-        Marci jön – gondolkodtam el, kicsit túl hangosan.

-        Hogy tudja a névsort… - mosolyodott el Geri. Kiélvezte a helyzetét abszolút, főleg hogy ő ott volt mikor megláttam életemben először Őt, és hát… Totálisan beleszerettem.

-        Nem igazán voltam társasági ember - kezdte. - Az apámnak olyan munkája van, hogy folyton utazgatunk. 15 vagyok. A kilencediket már kijártam Spanyolországban egyszer, de nem vettek fel évismétlés nélkül. Mikor kiköltöztünk három évre, úgy mentem a foci egyik leggazdagabb országába, hogy utáltam a futballt. De ott azonnal megszerettem, és FCB szurkoló lettem azonnal. Sok rock&roll-t hallgatok, kedvencem toronymagasan a Green Day. Hobbiszinten szeretek gitározgatni, de nem megy annyira jól. Inkább csak olyasfajta unaloműzésként használom. Röviden ennyi.

-        És hosszan? – kérdezte csillogó szemekkel Móni.

-        Arra most nincs idő, mert én jövök. Végre – örvendezett Patrik.

-        Na kezd – nevettem el magam.

-        A suliban közepes átlaggal rendelkezem, de rendszeresen műkorizom. Nem nevetni, anyám íratott be legelőször, és azóta egyszerűen imádom. Jó sport, kicsit elegánsabb a többinél. A focit veletek ellentétben annyira nem követem, de ha választanom kéne, akkor Real. A kedvenc bandám a…

-        A Nirvana. Tudjuk Patrik – bólintott Zoli.

-        Kövi? – kérdezte Marci.

-        Én – mondta Peti.

-        Ledor, rád nem vagyunk kíváncsiak – nyugtázta Dani.

-        Én sem rátok. Fő az egyetértés.

-        Akkor, ki jön? – nézelődtem.

-        Én – köszörültem meg a torkát Gabi.

-        Hallgatunk – bólintottam mosolyogva.

-        Nagyon szeretem Londont, és minden vágyam egyszer kijutni oda. Maximalista vagyok, nem engedek abból, amit előre elterveztem. Támogatom a karitatív szervezeteket, és a feminista kampányokat. Szeretek olvasni, és fényképezni. Ez a kettő abszolút leköt. Emellett jó tanulmányi átlagom van, de nem vagyok versenyszellemű. Ezeket az ,,erőpróbákat” nem különösebben tartom értelmesnek.

-        Köszönjük, köszönjük, egy újabb unalmas emberrel gazdagodott a világ… - ecsetelte Dani.

-        Ki kíváncsi rád? –kelt a barátnőm védelmére Peti.

-        Én – közölte Dani nemes egyszerűséggel. Nem ismerheti az abszolút egoista kifejezést…

-        Ki jön? – próbáltam terelni a témát, mielőtt kitör a harmadik világháború.

-        Szerintem én – tette fel a kezét hanyagul Szabi.

-        Tiéd a terep – bólintottam.

-        Én is 15 vagyok, de nekem nincsen rá semmilyen jópofa okom. Egyszerűen rossz felvételit írtam, és meg is buktam. Nem csodálom, hogy nem vettek fel sehová. Marcit rég óta ismerem, egy általánosba jártunk, míg ő ki nem utazott. Imádok mindent, ami Apple, hiszen a beharapott almánál nincs is szebb. Szeretem a Green Day-t, és még sok más együttest is.

-        Én jövök – kezdte izgatottan Csabi, de aztán elhalkult. – Kocka vagyok. Szarul megy a suli. Egész nap a PS-en lógok. Kell még valami?

-        Nekem nem – szörnyülködött Laura, mire óvatosan oldalba böktem, jelezvén, hogy ez nem túl udvarias.

-        Krisz – mosolyodtam el.

-        Hm? – nézett rám a fogadott testvérem. J

-        Te jössz.

-        Ja! Ok. Szóval… Szeretek gördeszkázni, nagy rajongója vagyok a Linkin Park-nak, ha a focit nézzük, akkor talán Real, de nem követem annyira. Szeretek basszusgitározni, de énekelni nem tudok, és nem is akarok. Jobb a világnak anélkül.

-        Én jövök! – örült meg Móni.

-        Na azt nem – tette karba a kezét sértődött fejet vágva Patrik az előbbi ,,Móni lopja a dumaidőmet” szindrómájáért.

-        Leszavazva – értett egyet Laura is. Itt mondjuk nem böktem meg, mert egyet értettem vele. Móni abszolút rá van kattanva Marcira, nem csoda, hogy nem vagyok rá kíváncsi…

-        Akkor én jövök – csillant fel Dani szeme, mondván, magáról beszélhet. Mi más kell még neki?

-        Tudjuk… - kezdte Gabi az oltást – Egy laza, majdnem teljesen széteső önimádó seggfej vagy, aki mindenkit leszar magán kívül. Senkivel sem foglalkozik, de a haja lélegzését fontosnak tartja. (?) Egyszóval, olyan, mint a kisujjam. Egy perc alatt kiismerhető bárki számára – fejezte be.

-        Hű – csodálkozott Zsófi -, te ilyet is tudsz?

-        Meg sem kellett erőltetnem magam – engedte el a füle mellett Gabi a kérdést, és erősen Dani szemébe nézve nyomatékosította az előbb elhangzottakat.

-        Én őket is kihagynám – lendült át a vitán egy másodperc alatt Patrik, végignézve Móni csatlósain: Fruzsin és Fannin.

-        Osztom – értett egyet megint Laura, amit egy pacsival ünnepeltek meg.

-        Akkor jöjjön az utolsó delikvens – néztem szét az osztályon -, Bazsi!

-        Viszonylag lazának mondanám magam. Nem aggódok túl sokat, a stressz ismeretlen fogalom. Csak akkor lehet felhúzni, ha valaki valami komolyat tesz ellenem, például… - gondolkodott el – összegányolja a cipőmet. Hobbiszinten érdekel a zene mixelés, remixek készítése. Nem követem a sportokat, nem is sportolok semmit.

-        Akkor, hogyhogy ilyen kondiban vagy? – érdeklődött kedvesen Zsófi.

-        Lájtos vega vagyok. Húsból max csirkét eszek meg, de azt is ritkán. A halat utálom. A diabetikus cuccok fogyasztására meg odafigyelek. Nem olyan bonyi.

-        Az nem semmi – bólintott Marci, elismerve, hogy ez azért kemény lehet. I agree with him. ©

Ez a mondat után rögtön megszólalt a csengő, így elindultunk a tanári felé, ,,őszintén” ,,elnézést” ,,kérni” Baloghtól. (Na igen. Ennek a mondatnak a fele sem igaz. Tipikus. J )

A szoba elé érve kicsit megszeppentünk, látva a kiábrándító dolgokat egyszerre, egy helyen.

-        Szerintem tűnjünk innen – közölte kicsi aggodalommal a hangjában Marci.

-        Miért? – kérdezett vissza Geri.

-        Na találd ki…

-        Cerberus? 

A Szent Johanna gimi folytatása | Mindent elölről 6. rész | Első nap?!

-        Mi? – nézett rám Krisz értetlenül.

-        Nem találtam a szobában.

-        Máshol nézted?

-        Nem – csóváltam a fejem.

-        Akkor?

-        Na jó. Nekem elegem van abból, hogy utána rohangálok. Egyszerűbb lenne nem foglalkozni vele – vettem mély levegőt. – De az nem megy – gondoltam át újra. – A lelkiismeretem nem hagy nyugodni…

-        Jól elvagy magaddal? – nézett rám kérdőn Bazsi (szintén szobatársa a fiúknak).

-        Ja, rendszeresen beszélgetek vele, és még teazsúrokat is tartunk – néztem a plafonra.

-        Néha komolyan elvesztem a fonalat – rázta meg a fejét újra. – Kísértetiesen hasonlítotok.

-        Mi? Ugyan… Külsőre talán.

-        Belsőre is – közölte egyszerűen Krisz.

-        Nem – tagadtam.

-        De – értett egyet Marci is. Na kösz…

-        Ti össze fogtatok ellenem? – néztem végig rajtuk hitetlenkedve.

-        Nem – rázta a fejét Bazsi.

-        Dehogy – mosolygott hamiskásan Marci.

-        Ugyan – legyintetett röhögve Krisz. – Sosem tennénk ilyet.

-        Nem vagyok ebben annyira biztos – mosolyodtam el én is végül, majd elköszöntem a srácoktól és a szakadó esőben visszarohantam a házunkba.

*

//Laura szemszöge//

Miután visszaértünk Krisszel a táborba, úgy döntöttem, lefürdök. Felkaptam a rövidnadrág, és trikó összeállítású pizsimet, majd elindultam a fürdőszoba háza felé. Mivel még senki nem volt előttem, így nem tocsogott az egész. Mázli.

Tudtam, hogy mindenki a tábortűznél van, így nyugodtan vettem le magamról a ruhadarabokat, majd beálltam a zuhany alá.

Nem voltam teljesen felkészülve arra, amivel szembetaláltam magam. Fogalmazzunk úgy, hogy a zuhanykabin nem volt rendesen felszerelve, és takarítva sem. Nem volt zuhanyrózsa, a kabinnak nem volt ajtaja, csak egy átlátszó függöny. A tálcát nem nevezném nevén. Bepenészedett beton volt. Pfuj. De a legeslegrosszabb csak ezután jött: nem volt meleg víz. Úgy ugrottam ki a függöny mögül, mintha mezei nyúl lennék. Gyorsan magamra kaptam a törülközőmet, majd enyhe sikítási hajlamokkal visszarohantam a szobába. Ennek volt annyi előnye, hogy legalább megfürödtem. Az esőben.

-        Laura?! – nézett rám meglepetten Flóra, mikor visszaértem.

-        Flóra?! Ti nem tábortüzeztek?

-        Esőben? – nézett rám kérdőn Gabi.

-        Tény – bólintottam, ezzel elismerve, hogy igaza van. Ez is megtörtént…

-        Elázott a sminkem – lépett be Fruzsi. Már csak ez hiányzott.

-        Kit érdekel? Majd felkensz egy másik réteget – sütöttem le a szemem.

-        Udvariasabb nem tudsz lenni? – nézett rám határtalan felháborodással.

-        Nyávogósabb nem tudsz lenni? – válaszoltam kérdéssel.

-        Argh – mérgelődött Fruzsi, majd átment Móniékhoz.

-        Neki annyi – néztem elégedetten magam elé.

-        Hol voltál? – nézett rám Flóra, még mindig leragadva az első kérdésénél.

-        A fürdőben. Nem ajánlom nektek.

-        Ok – bólintott az ikrem.

-        Megyek aludni. Jó éjt – mondtam semlegesen, majd befeküdtem az ágyba, és nyomban elaludtam.

 *SZEPTEMBER*

AMIKOR ELKEZDŐDIK MINDEN ELÖLRŐL

Hát… Fogalmazzunk úgy, hogy a gólyatábor maradék része elég pocsékul telt. Reggel mikor Balogh ébresztőt fújt még mindig esett az eső, így végül úgy döntött, hogy hamarabb hazamegyünk. Végül is ellóghatunk egy csütörtöki napot a suliból. Megérte.

Na ennyit az uncsi élménybeszámolóról. Ma viszont ténylegesen elkezdődött a suli. Ugyan csak négy osztályfőnökink volt, de az is kikészített mindenkit. Főleg Baloghot. Mi lesz itt később?

Reggel a jó szokásaimhoz híven kiválasztottam a leghozzámillőbb darabokat. Kiszedtem egy sötétszürke skinny farmert, egy egyszerű világosszürke pólót, a kedvenc bőrdzsekim, majd felkaptam a piros Vans-om és már készen is voltam, ami az öltözékemet illeti. A fürdőbe belépve gyorsan kivasaltam a hajamat, mert új szokása, hogy begöndörödik, és ez így nekem nem tetszik. Feldobtam egy kis sminket, ami szempillaspirálból, tusból, korrektorból és púderből állt. Ezek után már ténylegesen készen álltam az első hivatalos iskolai napra. Nem mintha annyira vártam volna… De jó első benyomást csak egyszer tehet az ember. Bár én inkább rossz benyomást szoktam tenni. Ki tudja miért? Ja, én igen. Azért, mert ilyen vagyok. Megszoksz, vagy megszöksz.

Felkaptam a szuper vászontáskám a hátamra, majd célba vettem a sulit. Komótosan kezdtem lesétálni a domboldalon folyamatosan a BSB In a world like this című dalát hallgatva. Megunhatatlan dal. (Számomra.)

A suli elé érve körbenéztem, majd a kilencedikesek bátorságával elindultam az épület felé. Elhaladtam a többiek mellett, csak odaköszöntem nekik. A portára érve felmutattam a tegnap érkezett belépőkártyámat, majd továbbsétáltam a főlépcsőig. Megbámultam Jeanne d’Arc legrosszabb szobrát, ami konkréttan rám hozta a frászt. A szobor mellett egy középmagas nagyon fiatal ,,lányka” állt, aki szigorúan kémlelte a rosszalkodó diákokat. Fehér-kék csíkos blúzt viselt, amit beletűrt a borzalmasan ódivatú ceruzaszoknyájába. A kezében egy láda volt, amibe ötletem sincs, hogy mit gyűjtött, de van egy olyan érzésem, hogy nem is akarom tudni. Amikor meglátott bedugott füllel és gördeszkával morcosan rám förmedt, de én úgy tettem, mint aki meg sem hallotta, és nyugodtan sétáltam tovább.

Az első emeletet elérve végigsétáltam a folyosó mindkét szárnyát, de sehol sem találtam a 9.b osztálytermét, így inkább felbaktattam a másodikra. Na itt sem jártam sikerrel, az egész középső részt a tanárok mindenféléje foglalta el, a két szárnyon pedig nyelvi előadók, laborok, digitális táblás tantermek, és infótermek voltak. Ergo a nem állandó termek.

Felérve a harmadikra már nagyon reménykedtem abban, hogy jó helyre kerülök. Először a bal kéz felőli folyósóra mentem ahol nem jártam sikerrel. Megint. Kizárásos alapon jobbra fordultam és akkor furcsa dolgokat fedeztem fel. Először is egy 9.b feliratú osztálytermet. Másodszor pedig egy tablót. A szüleim osztályáról. Ott álltam teljesen megsemmisülve, fel sem fogva a dolgokat. Természetesen nem az volt nehezemre, hogy megláttam a szüleim képét, hanem az, hogy láttam őket olyan régről. 18 évvel ezelőtről.

Ott volt Kinga, Virág, anyu, Ricsi, Zsolti, Dave és apa is. Fel sem ismertem volna mindenkit, ha nincsenek ott a nevek. És már nem azért, de milyen helyes volt már az apám?! Most sem csufi, de ez sokkolóan hatott rám. OMG.

Miután kicsodálkoztam magam, bementem a termünkbe. Őszintén mondom, olyan csalódás rég nem ért, mint amivel ott találtam szembe magam. Az összes fal egyszínű bugyi-kék volt, az ajtó majdnem kiesett a helyéről. Az ablakokat pókhálók lepték be, és találtam még egy ótvaros tévét, valahonnan a kőkorszakból.

-        Flóra, Flóra… Vedd már fel – könyörögtem a telefonomnak, mert elhatároztam, hogy ebben én nem vagyok hajlandó létezni sem.

-        Mi van már? Most indultam el, mi kell? – szólt a telefonba morcosan Flóra.

-        Nincsenek véletlenül normális dekor cuccaink otthon?

-        De, van egy csomó a garázsban. Miért?

-        Mert ez a terem valami ótvaros. A saját érdekedben, hozz valamit. Kérlek…

-        Te azt mondtad, hogy ,,kérlek”? – akadt fenn hitetlenül.

-        Mi? Dehogy – tagadtam. – Azt mondtam?

-        Igen – nevetett jóízűen az ikrem. – Megrontottalak.

-        Na hagyjál a hülyeségeddel – tértem vissza önmagamhoz. – Akkor hozol festéket és ilyesmiket?

-        Igen. De ha elkések, te magyarázol ki. Vagy nem is… Felvállalod, és így beadhatom, hogy az te voltál.

-        Na azt nem.

-        Kellenek a festékek?

-        Kitől tanultad ezt a zsarolósdit?

-        Jó tanárom volt – közölte egyszerűen, majd kinyomta a hívást.

Fél óra múlva megjött a felmentő sereg, és így belekezdtünk az átalakításba. Az ótvaros TV helyett Bazsi hozott egy jobb állapotban lévőt, mondván, az apja dúsgazdag, és örül, hogy eltűnik az az egyébként klassz tévé, hiszen csak útban volt. Na, ez fura…

A terem pikk-pakk fehér lett, a falra sok parafatáblát szögeltünk, illetve a Flóra által hozott dekorációk is felkerültek.

Az egyetlen bibi az volt, hogy ezt mind az első ofő órán műveltük, amivel azonnal kikészítettük Baloghot. Az egész akkor lett megkoronázva, mikor Geri felkapta az ótvaros TV-t és kivágta az ablakon. Egészen az udvar közepéig repült, de valahol véget kellett érnie útjának. A portán álló ceruzaszoknyás csaj kirontott az udvarra majd elővette a kevésbé aranyos énjét. Bár ki tudja, lehet, hogy neki nincs is kedves oldala.

-        Bernáth Gergely! Az igazgatói irodába most azonnal – ordította el magát.

-        Az ön kedvéért mindent – kacsintott Geri, intett egyet, majd leszaladt a főlépcsőn. Na pontosan így kell kihúzni első nap a gyufát. Csillagos ötöst érdemlünk. :D