A Szent Johanna gimi folytatása | Mindent elölről 6. rész | Első nap?!

-        Mi? – nézett rám Krisz értetlenül.

-        Nem találtam a szobában.

-        Máshol nézted?

-        Nem – csóváltam a fejem.

-        Akkor?

-        Na jó. Nekem elegem van abból, hogy utána rohangálok. Egyszerűbb lenne nem foglalkozni vele – vettem mély levegőt. – De az nem megy – gondoltam át újra. – A lelkiismeretem nem hagy nyugodni…

-        Jól elvagy magaddal? – nézett rám kérdőn Bazsi (szintén szobatársa a fiúknak).

-        Ja, rendszeresen beszélgetek vele, és még teazsúrokat is tartunk – néztem a plafonra.

-        Néha komolyan elvesztem a fonalat – rázta meg a fejét újra. – Kísértetiesen hasonlítotok.

-        Mi? Ugyan… Külsőre talán.

-        Belsőre is – közölte egyszerűen Krisz.

-        Nem – tagadtam.

-        De – értett egyet Marci is. Na kösz…

-        Ti össze fogtatok ellenem? – néztem végig rajtuk hitetlenkedve.

-        Nem – rázta a fejét Bazsi.

-        Dehogy – mosolygott hamiskásan Marci.

-        Ugyan – legyintetett röhögve Krisz. – Sosem tennénk ilyet.

-        Nem vagyok ebben annyira biztos – mosolyodtam el én is végül, majd elköszöntem a srácoktól és a szakadó esőben visszarohantam a házunkba.

*

//Laura szemszöge//

Miután visszaértünk Krisszel a táborba, úgy döntöttem, lefürdök. Felkaptam a rövidnadrág, és trikó összeállítású pizsimet, majd elindultam a fürdőszoba háza felé. Mivel még senki nem volt előttem, így nem tocsogott az egész. Mázli.

Tudtam, hogy mindenki a tábortűznél van, így nyugodtan vettem le magamról a ruhadarabokat, majd beálltam a zuhany alá.

Nem voltam teljesen felkészülve arra, amivel szembetaláltam magam. Fogalmazzunk úgy, hogy a zuhanykabin nem volt rendesen felszerelve, és takarítva sem. Nem volt zuhanyrózsa, a kabinnak nem volt ajtaja, csak egy átlátszó függöny. A tálcát nem nevezném nevén. Bepenészedett beton volt. Pfuj. De a legeslegrosszabb csak ezután jött: nem volt meleg víz. Úgy ugrottam ki a függöny mögül, mintha mezei nyúl lennék. Gyorsan magamra kaptam a törülközőmet, majd enyhe sikítási hajlamokkal visszarohantam a szobába. Ennek volt annyi előnye, hogy legalább megfürödtem. Az esőben.

-        Laura?! – nézett rám meglepetten Flóra, mikor visszaértem.

-        Flóra?! Ti nem tábortüzeztek?

-        Esőben? – nézett rám kérdőn Gabi.

-        Tény – bólintottam, ezzel elismerve, hogy igaza van. Ez is megtörtént…

-        Elázott a sminkem – lépett be Fruzsi. Már csak ez hiányzott.

-        Kit érdekel? Majd felkensz egy másik réteget – sütöttem le a szemem.

-        Udvariasabb nem tudsz lenni? – nézett rám határtalan felháborodással.

-        Nyávogósabb nem tudsz lenni? – válaszoltam kérdéssel.

-        Argh – mérgelődött Fruzsi, majd átment Móniékhoz.

-        Neki annyi – néztem elégedetten magam elé.

-        Hol voltál? – nézett rám Flóra, még mindig leragadva az első kérdésénél.

-        A fürdőben. Nem ajánlom nektek.

-        Ok – bólintott az ikrem.

-        Megyek aludni. Jó éjt – mondtam semlegesen, majd befeküdtem az ágyba, és nyomban elaludtam.

 *SZEPTEMBER*

AMIKOR ELKEZDŐDIK MINDEN ELÖLRŐL

Hát… Fogalmazzunk úgy, hogy a gólyatábor maradék része elég pocsékul telt. Reggel mikor Balogh ébresztőt fújt még mindig esett az eső, így végül úgy döntött, hogy hamarabb hazamegyünk. Végül is ellóghatunk egy csütörtöki napot a suliból. Megérte.

Na ennyit az uncsi élménybeszámolóról. Ma viszont ténylegesen elkezdődött a suli. Ugyan csak négy osztályfőnökink volt, de az is kikészített mindenkit. Főleg Baloghot. Mi lesz itt később?

Reggel a jó szokásaimhoz híven kiválasztottam a leghozzámillőbb darabokat. Kiszedtem egy sötétszürke skinny farmert, egy egyszerű világosszürke pólót, a kedvenc bőrdzsekim, majd felkaptam a piros Vans-om és már készen is voltam, ami az öltözékemet illeti. A fürdőbe belépve gyorsan kivasaltam a hajamat, mert új szokása, hogy begöndörödik, és ez így nekem nem tetszik. Feldobtam egy kis sminket, ami szempillaspirálból, tusból, korrektorból és púderből állt. Ezek után már ténylegesen készen álltam az első hivatalos iskolai napra. Nem mintha annyira vártam volna… De jó első benyomást csak egyszer tehet az ember. Bár én inkább rossz benyomást szoktam tenni. Ki tudja miért? Ja, én igen. Azért, mert ilyen vagyok. Megszoksz, vagy megszöksz.

Felkaptam a szuper vászontáskám a hátamra, majd célba vettem a sulit. Komótosan kezdtem lesétálni a domboldalon folyamatosan a BSB In a world like this című dalát hallgatva. Megunhatatlan dal. (Számomra.)

A suli elé érve körbenéztem, majd a kilencedikesek bátorságával elindultam az épület felé. Elhaladtam a többiek mellett, csak odaköszöntem nekik. A portára érve felmutattam a tegnap érkezett belépőkártyámat, majd továbbsétáltam a főlépcsőig. Megbámultam Jeanne d’Arc legrosszabb szobrát, ami konkréttan rám hozta a frászt. A szobor mellett egy középmagas nagyon fiatal ,,lányka” állt, aki szigorúan kémlelte a rosszalkodó diákokat. Fehér-kék csíkos blúzt viselt, amit beletűrt a borzalmasan ódivatú ceruzaszoknyájába. A kezében egy láda volt, amibe ötletem sincs, hogy mit gyűjtött, de van egy olyan érzésem, hogy nem is akarom tudni. Amikor meglátott bedugott füllel és gördeszkával morcosan rám förmedt, de én úgy tettem, mint aki meg sem hallotta, és nyugodtan sétáltam tovább.

Az első emeletet elérve végigsétáltam a folyosó mindkét szárnyát, de sehol sem találtam a 9.b osztálytermét, így inkább felbaktattam a másodikra. Na itt sem jártam sikerrel, az egész középső részt a tanárok mindenféléje foglalta el, a két szárnyon pedig nyelvi előadók, laborok, digitális táblás tantermek, és infótermek voltak. Ergo a nem állandó termek.

Felérve a harmadikra már nagyon reménykedtem abban, hogy jó helyre kerülök. Először a bal kéz felőli folyósóra mentem ahol nem jártam sikerrel. Megint. Kizárásos alapon jobbra fordultam és akkor furcsa dolgokat fedeztem fel. Először is egy 9.b feliratú osztálytermet. Másodszor pedig egy tablót. A szüleim osztályáról. Ott álltam teljesen megsemmisülve, fel sem fogva a dolgokat. Természetesen nem az volt nehezemre, hogy megláttam a szüleim képét, hanem az, hogy láttam őket olyan régről. 18 évvel ezelőtről.

Ott volt Kinga, Virág, anyu, Ricsi, Zsolti, Dave és apa is. Fel sem ismertem volna mindenkit, ha nincsenek ott a nevek. És már nem azért, de milyen helyes volt már az apám?! Most sem csufi, de ez sokkolóan hatott rám. OMG.

Miután kicsodálkoztam magam, bementem a termünkbe. Őszintén mondom, olyan csalódás rég nem ért, mint amivel ott találtam szembe magam. Az összes fal egyszínű bugyi-kék volt, az ajtó majdnem kiesett a helyéről. Az ablakokat pókhálók lepték be, és találtam még egy ótvaros tévét, valahonnan a kőkorszakból.

-        Flóra, Flóra… Vedd már fel – könyörögtem a telefonomnak, mert elhatároztam, hogy ebben én nem vagyok hajlandó létezni sem.

-        Mi van már? Most indultam el, mi kell? – szólt a telefonba morcosan Flóra.

-        Nincsenek véletlenül normális dekor cuccaink otthon?

-        De, van egy csomó a garázsban. Miért?

-        Mert ez a terem valami ótvaros. A saját érdekedben, hozz valamit. Kérlek…

-        Te azt mondtad, hogy ,,kérlek”? – akadt fenn hitetlenül.

-        Mi? Dehogy – tagadtam. – Azt mondtam?

-        Igen – nevetett jóízűen az ikrem. – Megrontottalak.

-        Na hagyjál a hülyeségeddel – tértem vissza önmagamhoz. – Akkor hozol festéket és ilyesmiket?

-        Igen. De ha elkések, te magyarázol ki. Vagy nem is… Felvállalod, és így beadhatom, hogy az te voltál.

-        Na azt nem.

-        Kellenek a festékek?

-        Kitől tanultad ezt a zsarolósdit?

-        Jó tanárom volt – közölte egyszerűen, majd kinyomta a hívást.

Fél óra múlva megjött a felmentő sereg, és így belekezdtünk az átalakításba. Az ótvaros TV helyett Bazsi hozott egy jobb állapotban lévőt, mondván, az apja dúsgazdag, és örül, hogy eltűnik az az egyébként klassz tévé, hiszen csak útban volt. Na, ez fura…

A terem pikk-pakk fehér lett, a falra sok parafatáblát szögeltünk, illetve a Flóra által hozott dekorációk is felkerültek.

Az egyetlen bibi az volt, hogy ezt mind az első ofő órán műveltük, amivel azonnal kikészítettük Baloghot. Az egész akkor lett megkoronázva, mikor Geri felkapta az ótvaros TV-t és kivágta az ablakon. Egészen az udvar közepéig repült, de valahol véget kellett érnie útjának. A portán álló ceruzaszoknyás csaj kirontott az udvarra majd elővette a kevésbé aranyos énjét. Bár ki tudja, lehet, hogy neki nincs is kedves oldala.

-        Bernáth Gergely! Az igazgatói irodába most azonnal – ordította el magát.

-        Az ön kedvéért mindent – kacsintott Geri, intett egyet, majd leszaladt a főlépcsőn. Na pontosan így kell kihúzni első nap a gyufát. Csillagos ötöst érdemlünk. :D