A Szent Johanna gimi folytatása | Mindent elölről 3. rész | Best frindes 'till the end

-     Na akkor viselkedni – nézett ránk elégedetlenül, majd hátat fordított, és kiment a szobából.

-     Ti akkora piperkőcök vagytok. Nem hiszem el, hogy miért kell összeveszni a legszarabb ágyon, hiszen úgyis az enyém a legjobb, nehogy összetörjenek a hajszálaim az olcsó párnahuzaton. Köztudott, hogy selyem kell, mert az…

-     Befejezted a hápogást? – nézett Fruzsira Flóra.

-     Mond neki azt, hogy kuss ribizlibokor, és érteni fogja – tudtam le egyszerűen.

-     Mi? – nézett rám a Kacsa.

-     Esküszöm… - sütöttem le a szemem – Ha valaki ribizli, akkor őt úgy becézik, hogy ribi. A ribi pedig köztudottan azt jelenti, hogy rib*nc – vezettem le a gondolatmenetem.

-     Az vagy te – akadt ki teljesen.

-     Nekem mindegy – legyintettem lemondóan, a fejemre húztam a fejhallgatót, és elmerültem a BSB-ben (Back Street Boys).

*

//Flóra szemszöge//

Mióta megérkeztünk, azóta megy a csetepaté. Én már most összekaptam Fruzsival (a Kacsa (ahogyan a többiek hívják)), Laurával szintén van min veszekednünk (Mikor nincs?), Balogh már most utál minket, a fiúk folyton kockulnak, kivéve azok, akik úgy döntöttek, hogy a borús időben focizni fognak. Kábé ennyi. :/ Jól indul ez is…

-     Nem jöttök ki? – lépett be gyors kopogtatás után Krisz.

-     Mer? – kérdeztem kulturáltan.

-     Szabad délután. Mindenki azt csinál, amit akar.

-     Én maradok – tolta vissza a fülére a fejhallgatót Laura.

-     Fló?

-     Én megyek – tápászkodtam fel, majd elindultam az udvarra.

-     Geri véletlenül mondta Bazsinak, hogy mi történt reggel. Én meg hallottam, ahogyan beszélgetnek róla a szobában.

-     Várj – állítottam meg. – A szobában?

-     Hol máshol?

-     Édes istenem…

-     Most meg mi van?

-     Egy szobában vagy Marcival?

-     Igen.

-     Akkor hallotta.

-     Mit?

-     Hogy teljesen beleestem.

-     Mivan?!  

-     Nem ezt akartad mondani? – csodálkoztam.

-     Nem. Csak arról van szó, hogy Geri és Bazsi az új PS játékról beszéltek, én meg el akartam neked mondani, hogy időben menj el érte, ha azt akarod ajándéknak adni Launak. Tudom, hogy nagy gyűjtögető.

-     Basszus… A francba… - dobbantottam, majd menekülőre fogtam.

-     Állj csak meg! – ragadta meg a karom.

-     Mi a gond?

-     Szóval, te és Marci…

-     Krisz, ezt ne.

-     Szégyelled?

-     Nem, csak…

-     Nem, csak de.

-     Ne szívass, légyszi.

-     Nem is, csak elmondom neki, hogy van egy titkos rajongója.

-     Nehogy megpróbáld – emeltem fel a mutatóujjam.

-     Nem tenném, te is tudod – enyhült meg az arca.

-     Megnyugodtam – fújtam ki magam.

Pár másodperc múlva odaértünk a többiekhez, akik a változatosság kedvéért rúgták a bőrt.

-     Laura vigyázz! – kiáltott Marci, mire hátrafordítottam a fejem, hogy megnézzem, tényleg kijött-e a nővérem.

-     Ááááá – kaptam a tarkómhoz.

-     Jól vagy? – szaladt hozzám Marci. Krisz közben röhögését visszafojtva állt, és figyelte az eseményeket.

-     Valaki tarkón rúgott izomból, hogy lennék jól? – néztem fel rá értetlenül.

-     Flóra?

-     Igen, nem a nővérem vagyok.

-     Úú – vakarta meg a tarkóját. – Bocsi.

-     Te voltál? – csodálkoztam.

-     Bocsi – sájnálkozott.

-     Mindegy – legyintettem.

-     Tényleg ennyire fáj? – nézett rám.

-     Nem, dehogy – legyintettem unottan, majd elindultam visszafelé.

-     Bekísérlek, jó? – Én nem szóltam semmit, csak tovább meneteltem. Egy idő után beért egy adag jegesre fagyott sörrel, amit odaadott nekem, arra a célra, hogy lehűtsem a fejem.

Kinyitotta előttem az ajtót, és maga elé engedett. Laura eléggé furcsán nézett ránk, de aztán csak megrázta a fejét, és újra belemerült a közösségi oldalakba (bár nem sok időre. Sajnos.).

-     Sziasztok! – intett felénk, majd ezután nem sokkal elhagyta Marcival együtt a szobát.

Én ledőltem az ágyra, fejem alatt a sörös dobozzal, azért imádkozva, hogy ne nyomjon el azonnal az álom. Ez nem jött össze. Persze, hogy elaludtam.

*

Kábé este hét lehetett, mikor felnyitottam újra a szemem. Csak Gabi volt a szobába, de nem igazán foglalkozott velem, a fényképezőjének a menüjét böngészte. Gondolom a napi képeket nézte át.

-     Is everything OK? – nézett le rám, mire csak bólintottam. – Mi a gond?

-     Semmi – legyintettem.

-     Ugyan – rakta rá az objektívre a sapkáját, majd félrerakta.

-     Neked nem tetszik senki? – néztem rá kiábrándultan.

-     Nem igazán vagyok az a típus.

-     Mázlis.

-     Miért, neked van valakid?

-     Nem, nincs.

-     Akkor van valaki, aki tetszik? – fogalmazta át a kérdést.

-     Na, olyan van – sóhajtottam. – Rátapintottál a lényegre.

-     Rögtön gondoltam – mosolyodott el, mire az egyik göndör tincse a szemébe hullott. – Krisz? – tippelt.

-     Nem – ráztam meg a fejem. – Ő a legrégebbi barátom.

-     Megmertem volna esküdni, hogy együtt vagytok.

-     Pedig nem – mosolyodtam el.

-     Akkor, biztosan Dani csavart az ujja köré.

-     Ki?

-     Az az egoista hülye, aki minden csajnak benyal, ledugja a nyelvét a torkán, majd faképnél hagyja, és keres új játékszert – ecsetelte.

-     Ezt úgy mondod, mintha ismernéd az érzést.

-     Van benne valami – bólintott. – Egy általánosba jártunk. Voltam vele eleget egy légtérben ahhoz, hogy kiismerjem a trükkjeit.

-     Áldozat voltál?

-     Naná. Az első és az utolsó barátom volt egy ideig, az biztos.

-     Sajnálom.

-     Nincs mit.

-     Szóval nem ő. Eszembe sem jutna.

-     Értem. Akkor már csak egy tippem van: Marci.

-     Bingó.

-     Yes! Az nem ő ott? – mutatott ki az ablakon.

-     Hm? – fordítottam el én is a fejem, hogy kinézhessek.

Páratlan látvány tárult elém: Laura.

*

//Laura szemszöge//

 Szuper délutánt tudok magam mögött. Nem is hittem volna, hogy találok egy olyan fiút, aki nem seggfej, és jól kijövök vele, már a kezdetektől. És persze nem tartozik a ,,csak barát” kategóriába. Úgy érzem, hogy egy ember van most, akiben ezt mind érzem. Juhász Marciban.

 Benne megvan minden, ami számomra fontos. Legalábbis most nagyon úgy tűnik, de ki tudja, lehet, hogy ő sem lesz másmilyen.
Sokáig nem gondoltam, hogy lesz valaki, aki túlszárnyalja Rolit (a majdnem barátomat), de neki sikerült. El sem hiszem, hogy ez történik velem. Na jó, ez nagyon gusztustalanul nyálasra sikerült. Bah…

Éppen az udvaron sétálgattunk, mikor megláttam, hogy Flóra folyamatosan skubizik az ablakból. Nem bírtam elviselni. Még csak az kéne, hogy ráinduljon Marcira. Én vagyok/voltam/leszek az első. Kénytelen lesz ezt elfogadni. (- gondoltam én.)

Pár perc múlva elköszöntünk egymástól, és mindketten visszasiettünk a szobánkba, hogy melegen felöltözhessünk az esti tábortüzezéshez.

-     Miért csinálod ezt? – nézett rám Flóra a sírógörcs szélén állva.

-     Mégis mit? – néztem rá megvetően. Fogalmam sem volt, hogy miről beszél.

-     Marcival... – szipogott. - Miért szúrsz ki direkt velem?

-     Csak dumáltunk – kezdtem ösztönösen védeni magam.

-     De én hamarabb ismertem meg.

-     Ez a mai világban nem számít semmit – legyintettem.

-     Megérdemlitek magatokat – pattant fel, majd ránk vágta az ajtót.

-     Ez szép volt – oltott le (asszem’) Gabi.

-     Nem érdekelsz – jelentettem ki egyszerűen, de amint kimondtam, megbántam. Valami olyasmi érzés foghatott el, amit mások úgy hívnak, hogy bűntudat.