A Szent Johanna gimi folytatása | Mindent elölről 5. rész | Bőrig ázva

-        Gyerekek, akkor próbáljunk meg körbe ülni! – kezdett rendezgetni minket Balogh.

-        Tanárnő kérem!

-        Igen Peti?

-        Én nem tervezek részt venni a mai estén. Holnap el is megyek.

-        Akkor minek jöttél seggfej? – kérdezte ,,kulturáltan” Szabi.

-        Nem volt jobb dolgod, mint minket fárasztani Shakespeare-rel? – jött az újabb beszólás, ezúttal Geritől.

-        Azt se tudod, hogy hogyan kell leírni – nézett rá lesajnálóan Peti.

-        Dehogynem! – köszörülte meg a torkát – Es, há, a, ká, e, es, pé, e, a, er, e. SHAKESPEARE – mondta ki.

-        Na ez most őszintén meglepett. Alapműveltség… - sajnálkozott tovább.

-        Peti menjen Fenelandiába, mi meg szórakozzunk – dőlt hátra Bazsi. Egy baj volt: a farönknek nincsen háttámlája. – Basszus! Összegányolódott a vadiúj Vans-om. Ráadásul fehér volt.

-        Milyen sanzon? – kérdezte furcsa tekintettel Balogh, mire egy hangos nevetéssel ajándékoztuk meg. Kedves kis osztály vagyunk, hej, hej!

-        Én is visszamennék – kezdte Csabi.

-        Na jó elég! Ledor megy pakolni, mert elutazik, Porti meg segít neki, addig sem fáraszt egy telefon átlagos mobil-adatforgalmával.

-        Ez nem ér’! – vakarta meg a tarkóját Dani.

-        Van valami gond Róth?

-        Igen tanárnő kérem…

-        Ez jó lesz – bökött oldalba Marci, amitől majdnem felvisítottam. Igen, elégé csikis vagyok. :D

-        Mégis mi lenne az Róth Dániel?

-        Ha ők elmehetnek pakolni, akkor én is.

-        Miért mennél el te is? Mit pakolnál magadra?

-        Sminket! – ordította be Geri.

-        Vicces gyerek… De nem – nevetett gúnyosan Dani.

-        Akkor? – kérdezte szinte mindenki.

-        Hajzselét. Nem mindegy, hogy néz ki a hajam az első osztályfotón.

-        Ugye tudod, hogy nem most fog készülni az első? – tettem fel a költőinek számító kérdést.

-        Pszt! – tette a szám elé a kezét.

-        Ez kezd nevetséges lenni – sütötte le a szemét Gabi. Sajnáltam szegényt.

-        Rendben van gyerekek. Elég ebből. Mindenki csendben van, és Róth felvesz egy pulóvert – kezdte Balogh.

-        Nem – felelte Dani.

-        Hogy mondod? – kérte ki magának az ofő.

-        Nem. Ha felvenném, akkor eltakarná a szépen kidolgozott felsőtestem, ellenben a rajtam lévő atlétával, ami remekül kiemel mindent, ami fontos.

-        Az egoizmusod? – kérdezte Gabi.

-        Nem, a szépségem.

-        Főleg – forgatta meg a szemeit a legjobb barátnőm.

-        Szóval – kezdte újra a mondandóját Balogh -, Először is mindenki csendben marad. Másodszor pedig itt egy szuper játék.

-        Főleg szuper – motyogott a másik oldalamon egy karót nyelt srác (Zoli).

-        A lényeg tehát az, hogy mindenki párba áll, lehetőleg fiúk lányokkal. És sorversenyezünk egyet.

-        Hogyan lesznek a csapatok? – kérdeztem.

-        Nyugi Laurácska minden meglesz.

-        Flóra vagyok.

-        Mindegy – legyintett. Én meg hagytam. Mit tehettem volna?

-        Minden OK? – kérdezte Gabi.

-        Persze – biccentettem.

-        Tehát – kezdett bele megint az ofő -, Flóra, Gergő, Zsófia, Marcell, Szabolcs, Patrik, Krisztián és Mónika. Első csapat. A maradék pedig a második.

-        Tanárnő! – kezdtem – Laura és Krisz nincsenek itt.

-        Tessék?

-        Eltűntek.

-        Ugyan már kislányom, biztosan a szobákban vannak. Csak kijönnek, vagy ha nem, akkor úgy járnak.

-        Ezt nem hiszem el! – bosszankodtam halkan. – Mégis hogy lennének ott, ha éppen onnan jövünk?

-        Már nem azért, de… - bökött oldalba Geri, mire megfordultam.

-        Flóra, Krisztián! – örült meg ,,nekik” Balogh.

-        Laura vagyok.

-        Persze kincsem.

-        Ezt nem hiszem el – zsörtölődtem tovább.

-        Visszamehetnénk a szobákhoz? – kérdezte az ikrem.

-        Persze Laurácska, menjél csak a kis barátoddal – simított a hátukon végig.

-        Jézus! – hüledeztem.

-        Szóval kezdjük el a játékot! Álljatok párba. Egy fiúnak nem fog jutni. Ők álljanak a sor végére.

-        Flóra – nyújtotta felém a kezét Geri, mire keserédes mosollyal felálltam, és beálltam vele a sorba. Mondanom sem kell, hogy valamiért valaki más kezét vártam. :/

-        Marci – lépett oda hozzá Móni (Gyors ismertető: Móni, Fanni, Fruzsi = az osztály ribizlibokrai) –, nincs kedved párba állni?

-        Nekem mindegy – nézett fel előbb rám, majd felállt és beállt ő is a sorba.

-        Zsófi? – lépett hozzánk Patrik.

-        Okés – bólintott a barátnőm oreo majszolás közben. Mondjuk tőle mit várunk?

-        Tanárnő! – üvöltötte el magát Dani.

-        Igen Dániel?

-        Nem akarok nyápicnak tűnni, de el fog ázni a hajam.

-        Nem tűnnél nyápicnak. Nem tűnhetsz nyápicnak. Te az vagy. Ez nem fogalom, hanem tény – közölte Szabi.

-        Ugyan Danikám, nem is esik! – közölte Balogh, mire a nyakába zúdult az eső. – Irány befelé gyerekek! – változott meg a hozzáállása egy másodperc alatt.

A szobába érve azonnal a törülközőmhöz futottam, és beletekertem a hajam. Kezdetekben fel sem tűnt, hogy Laura nincs mellettem, de miután kijózanultam a kezdeti sokkból, azonnal leesett.

-        Laura? – kérdeztem.

-        Nincs itt? – nézett rám furcsán Gabi.

-        Nem látom – estem kétségbe. – Átmegyek Krisz szobájába, hátha ő tud valamit.

-        Menj.

Teljesen átfagyva, vizesen indultam át a szomszéd házba. Itt a szomszédságot nem nevezném ténylegesen így, ugyanis a házak 200 méterre voltak kb. egymástól. Ez a táv bőven elég arra, hogy szarrá ázz. Tehát ,,jókedvűen” átsétáltam a fiúk szobáihoz, majd nem kímélve senkit és semmit, berontottam az egyes számmal ellátott ajtó mögé.

-        Flóra? – tippelt Marci, ezúttal helyesen.

-        Felvennél egy pólót? – néztem rá. Na igen. Amikor életed szerelmét, avagy a nagy Ő-t meglátod félmeztelenül, első találkozásotok után kb. fél nappal, akkor az vegyes érzelmek vált ki belőled. Az egyik az az, hogy hogy lehet még így is brutálisan helyes, a másik pedig az, hogy miért nem találta meg a pólóját. Nos, mondanom sem kell, hogy melyik a lényegesebb a normál lányok számára, és mi a fontos nekem. :/

-        Ja, persze, csak éppen…

-        Nem érdekel – tettem a szemem elé a kezem, majd elindultam Krisz felé.

-        Szia Fló – köszönt kedvesen.

-        Hol jártatok?

-        Csak kicsit deszkáztunk.

-        Gondolhattam volna.

-        Miért kérded?

-        Á, nem lényeges, csak Balogh kicsit utál miattatok.

-        Téged? Téged nem lehet utálni.

-        Aranyos, hogy ezt mondod, de nem ezért jöttem – tértem rá érkezésem okára.

-        Akkor?

-        Lauráról nem tudsz valamit?

-        Mióta bement a házatokba, azóta nem láttam. Miért?

-        Mert eltűnt.